Ugrás a Tartalomhoz | Lábléchez | Zene

FERENC TÉR, KÖRÚT, VÁROS

Több közterületünk is egyetlen személyről kapta a nevét: I. Ferenc magyar királyról. Ő volt az, akitől sokat vártak a ferencvárosi polgárok (ezért keresztelték el a városrészt róla), aki a 18. század végén bevezette a közoktatásba a magyar nyelv tanítását, és aki haladás-ellenessége miatt abszolutizmust és besúgórendszert épített ki Magyarországon.

Ferenc József Károly főherceg 1768. február 12-én született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a Poggio Imperiale kastélyban. Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg, a későbbi II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España), később német-római császárné volt. Az uralkodópár 16 gyermeke közül (13 érte meg a felnőtt kort) Ferenc József Károly főherceg született másodikként. Ő volt a legidősebb fiú. 24 évesen örökölte meg apjától az osztrák uralkodó főhercegi, majd a német-római császári címet.

A magyar királyi trónust 1792. március 1-jén foglalta el. 1792. június 6-án koronázták meg Budán. Trónra lépte után megkezdte a forradalmi Franciaország ellen, a már apja által tervezett fegyveres intervenciót. Mint a haladás és felvilágosodás ellensége, erős rendőri uralmat és besúgórendszert épített ki, uralmát ferenci abszolutizmusnak nevezték. 1795-ben felszámolta a magyar jakobinus mozgalmat és a vezetőket kivégeztette. 1804-ben megalapította az örökletes osztrák császári címet, és I. Ferenc néven Ausztria császára lett. A Franciaország ellen viselt háborúban elszenvedett több vereség és jelentős területek (itáliai birtokok, dél-német részek) elvesztése után 1806. augusztus 6-án kénytelen volt lemondani a német-római császári címről. A birodalom válságos helyzetén mit sem változtatott az 1808-as magyar országgyűlés által fegyverbe hívott nemesi felkelés, amely 1809-ben súlyos kudarcba fulladt. 1810-ben leányát, a 19 éves Mária Lujza főhercegnőt Napóleonhoz adta feleségül. 1811-ben pénzdevalvációt hajtott végre, ami növelte a magyar rendek szembenállását. Metternich politikáját követve 1812-ben segédcsapatokat bocsátott Napóleon rendelkezésére az Oroszország elleni hadjárathoz, ennek kudarca után viszont porosz-orosz szövetségben Franciaország ellen fordult. Napóleon bukása után az 1814–15-i bécsi kongresszuson a Habsburgok visszanyerték elvesztett birtokaikat. 1815. szeptemberben I. Sándor orosz cárral és III. Frigyes Vilmos porosz királlyal létrehozta a Szent Szövetséget a forradalmi megmozdulások leverésére, a reakciós feudális rendszer megszilárdítására. Ferenc uralkodásának első éveiben rendkívül fontos törvények születtek Magyarország számára: bevezette a magyar nyelv oktatását és kötelezővé tette a közhivatalnokoknak a nemzeti nyelv ismeretét, közigazgatásilag visszacsatolta I. Ferenc 1 krajcáros bronz forgalmi pénze 1800-bólErdélyt és elrendelte, hogy a határőr ezredek tisztjeinek elsősorban magyarokat nevezzenek ki és őket képezzék a katonai akadémián. Magyarországon a császár az 1811-12. évi országgyűlés után, csak 1825-ben, a vármegyék erélyes fellépésére hívott össze országgyűlést, amely viszont megnyitva a reformországgyűlések sorát, előrevetítette erőszakos abszolutista rendszerének szükséges bukását. I. Ferenc 1835. március 2-án, 67. születésnapja után néhány héttel halt meg Schönbrunnban. Négy házassága közül a második házasságából (amelyet 1790-ben unokahúgával, Mária Terézia Karolina nápolyi–szicíliai királyi hercegnővel kötött) született legidősebb fia, V. Ferdinánd követte az osztrák császári, illetve a magyar és cseh királyi trónon. A Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok kolostorának kriptájában temették el.