Ugrás a Tartalomhoz | Lábléchez | Zene

FERENCVÁROS LEGÚJABB PARKJA KIRŐL KAPTA NEVÉT?

2007-ben az Önkormányzat úgy döntött, hogy az Örökimádás Templom mögött felépülő új parkot Boldog Salkaházi Sáráról nevezi el. Na de ki volt ő, miért avatták boldoggá, neveztek el róla alapítványt és díjat? Salkaházi Sára  volt a XX.  század egyik magyar vértanúja.

Sára 1899. május 11-én született Kassán – ott, ahol két évvel korábban Szálasi Ferenc, aki 45 évvel később sok százezer ember mellett Sára halálát is okozta. Édesapja korán meghalt, így édesanyja vette át a szálló igazgatását, amiből a család élt, és nevelte tovább két testvérével együtt. Sára felnőve tanítónői diplomát szerzett, egy évig dolgozott, de amikor az első világháború után Kassa Csehszlovákiához került, és a kormány hűségesküt követelt a tanároktól, Sára ezt megtagadta és le kellett mondania a tanításról.

Határozott, ambiciózus fiatal lány volt és úgy döntött: író, újságíró lesz. Könyvkötészetet tanult és húga kalapüzletében dolgozott, miközben felvidéki magyar lapokba írt novellákat, tárcákat, életképeket. Többnyire a kisebbségbe került magyarokról, szegény munkásokról és nyomorban élő munkanélküliekről írt, nagy átérzéssel. 1922-1923 fordulóján néhány hónapig menyasszony volt, de végül kikosarazta vőlegényét.

1927-ben ismerkedett meg a Szociális Testvérek Társasága renddel, ez új irányt adott az életének. Szociális tanfolyamokat végzett náluk, így 1929-ben elfogadták jelentkezését a novíciának. Az 1930-tól segély egyletet szervezett több városban. Hatalmas munkát végzett, a karitász vezetésén kívül heti huszonhat órában tanított, gyermekkonyhát, kegytárgyüzletet, szegényházat felügyelt, és szerkesztette a Katholikus nő című folyóiratot. 1937-ben jelentkezett missziós munkára a brazíliai magyar bencések mellé, de ehhez magyar állampolgárságra volt szüksége, ezért 1937-ben végleg Budapestre költözött. A missziós utat azonban a második A Bokréta u. 3. ajtajában állvavilágháború meghiúsította, de 1940 pünkösdjén letette örök fogadalmát,

Alleluja! Ecce ego, mitte me!
(Íme itt vagyok, küldj engem!)

jelmondattal. 1941 elejétől a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője lett. Három év alatt öt új szegényotthont nyitott összesen háromszáz férőhellyel.
A Szociális Testvérek mintegy ezer üldözöttet bújtattak a második világháború alatt, akik közül majdnem százat személyesen Sára nővér mentett meg, aki A Szabadság-híd lábánálekkor a Bokréta utca 3. szám alatti munkásnőotthont, a Katolikus Nővédő Otthont vezette. Egy 1944-es rendezvénysorozat keretében a mai Erkel Színházban előadták Sára Fény és illat című misztériumjátékát Szent Margitról. Ugyanebben az évben, december 27-én zsidók után kutató nyilasok körbevették a Bokréta utcai munkásnőotthont és négy embert, valamint Bernovits Vilma hitoktatót és Sára nővért elhurcolták. A foglyokat este a Fővámház elé terelték, a Szabadság-híd lábához, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt eldördültek a lövések, Sára nővér letérdelt, az égre emelte tekintét és keresztet vetett.
2006. szeptember 17-én a Szent István Bazilika előtti téren avatták boldoggá, tízezres tömeg előtt.

2008. december 27-én avatták fel az újpalotai Boldog Salkaházi Sára római katolikus templomot, 2007-ben pedig parkot nevezetek el róla Középső-Ferencvárosban.