Ugrás a Tartalomhoz | Lábléchez | Zene

Tudjuk-e, ki volt az a Markusovszky?

Markusovszky Lajos szobra

Markusovszky Lajos doktor azok közé a XIX. századi hősök közé tartozik, akik valamikor igen fontos dolgokat tettek hazánkért, de emlékük elhomályosult, ma már leginkább csak utcatáblák őrzik. Pedig az 1848-49-es Forradalom és Szabadság kiemelkedő alakja és a kiegyezés utáni egészségügyi- és oktatási-fejlesztések kulcsembere volt.

Élete, munkássága

Markusovszky Lajos a mai Szlovákia területén, Csorbán született, 1815. április 25-én. Tizenkét éves koráig apja nevelte, aki evangélikus lelkész volt a községben. Tanulmányait Rozsnyón, később Késmárkon folytatta, majd 1834-ben a pesti egyetem orvosi karának hallgatója lett. 1837-ben apja meghalt, így hogy tanulmányait folytatni tudja Festetich Leó családjánál vállalt előbb latin tanári, majd nevelői állást. Ekkor kezdett érdeklődni a nevelésügy és a pedagógia iránt. 1843-ban az akkor Pestre érkező Balassa János sebészprofesszor mellett lett tiszteletbeli segéd. 1844-ben megszerezte orvosi oklevelét, majd tanítványaival rövid időt töltött Párizsban, ahol megismerkedett a francia sebészet eredményeivel. A következő két évet állami ösztöndíjjal Bécsben töltötte, ahol Joseph Wattmann műtőnövendéke volt. Itt ismerkedett meg Semmelweis Ignáccal, akivel életre szóló barátságot kötött. 1847-ben hazatért és a pesti egyetemen újra Balassa János asszisztense lett. Balassával Európában az elsők között alkalmazták sebészeti beavatkozásnál az éterbódítást, melyet először Markusovszky önmagán próbált ki.
Jelen volt az 1848. március 15-i forradalom eseményeinél. A magyar kormány megbízásából szerepet vállalt a Magyar Katonai Egészségügyi Szolgálat létrehozásában, a honvédorvosok képzésére létrehozott hadorvosi tanfolyamon katonai sebészetet és műtő gyakorlatokat oktatott. Mint főorvost és Balassa János helyettesét ideiglenesen őt bízták meg a Fővárosi Sebészeti Klinika irányításával. 1848 novemberétől törzsorvos lett a feldunai hadseregben. A második komáromi csata után ő kezelte Görgey Artúr fejsérülését, majd elkísérte a tábornokot Aradra, a szőlősi síkra, a nagyváradi orosz fogságba és száműzetése helyére, Klagenfurtba is. 1850-ben, a magyar fővárosba való visszatérésekor politikai megbízhatatlanság címén megfosztották egyetemi állásától.

1851-től a fogságból akkor szabaduló és egyetemi állását ismét elfoglaló Balassa János magánasszisztense lett. Egyik szervezője volt annak a Balassa körül csoportosuló haladó orvosi körnek, amely a hazai orvosképzés, orvostudomány és közegészségügy felemelésére dolgozott ki terveket. Protestáns vallása miatt magántanári kinevezési kérvényét az egyetem visszautasította, így kénytelen volt magánorvosi gyakorlatot is folytatni. Több előkelő család, így például a Trefort és az Eötvös család háziorvosa is volt. E kapcsolatból kialakuló barátságnak is köszönhető volt, hogy a kiegyezés után Eötvös József minisztériumában titkári állást kapott.
1867-től 1892-ben történt nyugállományba vonulásáig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium alkalmazásában állt, kezdetben az orvosképzési, később az összes egyetemi ügyek előadójaként. Legmagasabb itt betöltött státusza 1887-től a valóságos miniszteri tanácsosi rang volt. 1893. április 21.-án hunyt el Abbáziában, egy dalmát tengerparti városkában, ahol később Kamermayer Károly (Budapest első polgármester) és Szapáry Gyula (Magyarország miniszterelnöke) is. 1893. április 25-én, temetésén jelen volt Görgey Artúr tábornok, volt hadügyminiszter is. Sírhelye a Markusovszky család sírboltjában található Vasegerszegen. A Magyar Tudományos Akadémiában 1896. április 27-én Hőgyes Endre tartott emlékbeszédet.

Emlékezete

Markusovszky jelentős érdemeket szerzett a magyarországi orvosképzés új alapokra helyezésében. Ő javasolta a Kolozsvári Tudományegyetem felállítását, majd jelentős érdemeket szerzett a pesti és kolozsvári egyetemi oktatás európai színvonalra emelésében. Az Országos Közegészségi Tanács tagjaként, majd elnökeként részt vett Magyarország közegészségügyi rendszerének kialakításában. Javaslatára a pesti egyetemen közegészségtani tanszék alakult. Részt vett az 1876-ban elfogadott közegészségügyi törvény kidolgozásában.

Élete során tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, az Országos Közegészségi Tanácsnak, a Budapesti Királyi Orvos Egyesületnek. Ő alapította az Országos Közegészségügyi Egyesület, az 1857 óta megjelenő Orvosi Hetilapot és a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot.
Róla nevezték el a Szombathelyi Megyei Kórházat, és az Orvosi Hetilap Markusovszky-díját.
Mellszobrot állítottak neki a Szombathelyen a kertjében 1955. április 2-án, Majthényi Károly szobrászművész alkotását, amelyet később a szombathelyi Markusovszky utcába helyezték át.
1965-ben Csorbán a Markusovszky utca egy épületén a csehszlovák és magyar orvosi társaság kétnyelvű emléktáblát helyezett el, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos ebben a községben született.  Belső-Ferencvárosban, a Markusovszky téren 1965. október 1-jén avatták fel mellszobrát, Andreas Papachristos görög származású magyar szobrászművész alkotását. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának kertjében található szoborparkban 1986. március 25-én avatták fel bronz mellszobrát, Szabó György szobrászművész alkotását. 2008-ban Opatijaban (Abbázia) a Bellevue szálloda falán domborműves emléktáblát avattak, arra emlékeztetve, hogy Markusovszky Lajos utolsó napjait ebben a szállodában töltötte.